A guppynak piros foltja van a hasán

Állatok A szivárványos guppi Tudom, már írtam egyszer az elevenszülő halakról, de úgy döntöttem, a mostani cikkem témája a szivárványos guppi lesz.

Egyrészt, személy szerint az egyik kedvenc halam a guppi, illetve egyre több emait kapok, hogy milyen hallal érdemes kezdeni akvarisztikai pályafutásunkat, és hogy melyik halfaj fér el kis helyen, vagy szaporodik könnyen. A válasz: a guppi.

Tartalomjegyzék

A mostani írásomban különösen hangsúlyt fektetek a különleges külsejű, fajtatiszta guppitörzsek bemutatására és ezek továbbtenyésztésének részletezésére. A szivárványos guppit Poecilia reticualata, régebben a Lebistes nembe tartozott  sokszor még azok is ismerik, akik nem rendelkeznek akváriummal.

Szaporasága, egyszerű tarthatósága és rendkívüli színeinek köszönhetően a guppi toronymagasan a legismertebb és legnépszerűbb halak listájának élén áll évtizedek óta világszerte. Egyaránt megél a folyókban, patakokban, tavakban és enyhén sós brakkvizekben is.

Közép-Amerikában "milliós halaknak" nevezik, ezzel is utalva rendkívüli szaporaságára. A vadonban a guppinak számos ellensége van, kiváló eleségként szolgál a nagyobb testű halaknak és egyéb ragadozóknak.

Mivel sok guppi válik ragadozók martalékává, a halacska a gyors és hatékony szaporodási ciklusával ellensúlyozza ezt a veszteséget. A sűrű növényzettel átszőtt partközeli vidékek guppi-óvodaként szolgálnak az ivadékoknak.

125x45x45 tervezet ( Facebook/ Low Tech Akvakertész Közösség )

A szivárványos guppin kívül hazánkban is egyre népszerűbb a törpe guppinak is nevezett Endler-guppi Poecilia wingei. Apró mérete ideálissá teszi a nano-akváriumban való tartását. Az Endler-guppit először ben Frankly F.

Bond fedezte fel, de nevét mégis John Endlerről kapta ben. Eredeti élőhelye a Laguna de Platos, egy brakkvízi tó volt Venezuelában, napjainkra innen kipusztult a mellette létesített szemétlerakó vízszennyezésének köszönhetően.

Minden téren megegyezik a szivárványos guppival.

A színjátszó törpeguppi Poecilia picta nálunk még egyáltalán nem kapható kereskedelmi forgalomban. Dél-Amerikából származó, centis hal.

Alapszíne ezüst-zöld, testén sárga, kék és fekete foltok vannak. Első ránézésre nagyon hasonlít a vad guppira, de teste áramvonalasabb és nem olyan nagy a farokúszója.

Halbetegségek, halparaziták képekkel

Létezik egy vörös színezetű változata is, melynek teste narancs-vörös, fekete foltokkal. A nőstények ezüstös színűek, az idősebb egyedek hasi része gyakran arany vagy narancsszínű. Sokáig úgy hitték, hogy a Guyanában élő feketeszalagos guppi önálló alfaj, ám később megállapították, hogy csupán a szivárványos guppi egy regionális változata.

Endler guppi-pár                                                       Színjátszó törpeguppi-pár A guppi mindenevő hal. Szúnyoglárva pusztító tevékenysége miatt 4 hónap az arcon vörös folt világ számos részén szándékosan betelepítették folyókba és tavakba. Budapesten találkozhatunk guppikkal a margitszigeti tóban, a városligeti tóban, a Lukács-fürdő melletti Malom-tóban, Tapolcán, Miskolcon és az Eger-patakban is.

A vad guppi szinte külön fajt képvisel a kereskedelemben kapható tenyésztett formákhoz  képest, a két változatnak mára a guppynak piros foltja van a hasán van köze egymáshoz. Természetes élőhelyén a guppi kis méretű és viszonylag szolid színű állat, míg az akváriumban élő fajtársai épp ragyogó színeik miatt váltak az emberek kedvenceivé.

A vad guppik színe szürkés, sárgás, vöröses és zöldes csillogású, míg a fogságban élők a szivárvány minden színében pompáznak. Az ivarokat egyszerű megkülönböztetni, a hímek kisebbek, színesebbek, gonopódiumuk van párzószervvé alakult farok alatti úszóa nőstények pedig nagyobbak, fakóbb színűek és teltebbek. A nőstény guppik korai ivárérettségük 3 hónapos kor  elérésétől kezdve életük végéig folyamatosan megtermékenyített állapotban vannak és szó szerint "halgyárakként" működnek, megközelíthetőleg havonta adnak életet ivadéknak.

A hímek csupán cm hosszúak, míg a nőstények cm méretűek is lehetnek.

Németországban kitenyésztettek akár 9 cm-re megnövő óriás guppitörzsekat is. A guppikat csak békés halakkal társítsuk. Nagy és agresszív fajok mellé nem szabad betenni, különben a szép farokúszójukat letépkedik.

Reptile Land - G-Portál

Semmi esetre se tegyük össze sziámi harcoshallal, szumátrai díszmárnával és még kisméretű sügérekkel sem pl. Legalkalmasabb lakótársak a pontylazacok, kistestű márnák, más elevenszülők és harcsák. Átlagosan literes alapmedencét biztosítsunk a számukra, melyet dúsan rendezzünk be élő növényekkel és gyökerekkel.

• A pikkelysömör kezelésének megelőzése
• Akvaguru - MENÜ > HALAK > Szivárványos guppi

Szívesen csipegetik a zöld növényeket, ezért vásároljunk savanyú ízű, vagy keménylevelű fajtákat, melyeket nem bántják. Fontos a jó szűrés, a szűrő legalább egyszer óránként forgassa át a medence térfogatának vizét. A guppik gyors úszású, örökmozgó halak. Különösen a hímek rendkívül aktívak, naphosszat mással nem is foglalkoznak, csak az udvarlással.

Nőstény guppikból - bár nem olyan színesek mint a hímek - mindig tartsunk többet, mivel a hímek kitartó és folyamatos zaklatása nagyon megviseli őket. Az ideális hőfok fok. A fogságban tenyésztett guppik immunrendszere sokkal gyengébb a vadon élő rokonaikénál, ezért érzékenyebbek a hirtelen vízhőmérséklet vagy vízminőség változásokra, melyek súlyos betegséget eredményezhetnek. Sokszor mondják, hogy a guppik igénytelen, elnyűhetetlen állatok.

A valóságban azonban ők is igénylik a normális életfeltételeket, a tiszta vizet és a minőségi tápot, ellenkező esetben ugyanis hiánybetegségek, fertőzésekre való fogékonyság, az ivadékokban megjelenő deformitások jelentkeznek. Én már többször láttam olyan eseteket, ahol a nem megfelelő tartás miatt bizony a guppi volt az első hal, amely kipusztult a medencéből és a szifók vagy pontylazacok sokkal "tovább húzták" a rossz körülmények között.

A guppi felfedezőjéről, Robert John Lechmere Guppy angol a guppynak piros foltja van a hasán kapta, aki egyben geológus és növénygyűjtő is volt. A múlt század végén szervezett dél-amerikai expedíciója során fedezte fel a guppit és több konzervált példányt küldött Nagy-Britanniába.

Az első élő egyedek ban érkeztek a British Múzeumba. A guppi nagymértékű ismertsége és elterjedése a második világháború alatt kezdődött, amikor ban, majd ben a Deutsche Guppy Gesellschaft hannoveri nemzetközi guppikiállításon a közönséget lenyűgözték a rendkívül színes, mutatós úszójú állatkák.

Bakteriális fertőzések

Azóta évente rendeznek guppi szépségversenyeket, számos egyesület és csoport jött létre, melyek az újabb színek, farokváltozatok és génkombinációk kitenyésztésére és továbbörökítésére törekszenek. A vadonban a fajon belül is eltéréseket tapasztalhatunk: a guyanai guppik a legnagyobbak és legtarkábbak.

Az észak-brazíliainak a hátúszúja kihegyesedő, a farokúszója pedig lekerekített. A venezuelai fehér guppi színei világosabbak és fénytelenek, míg a trinidadi brakkvízi példányok nagy, sárgás alapon fekete farokúszóval rendelkeznek.

A Barbados-guppi magas hátúszújú és villás farkú, a Kis-Antillák környékén élő, "nyugati-guppinak" is nevezett guppik pedig helyileg is változatosak lehetenek, eltérő színűek, nagyon szaporák, ahol már a megszületett utódok is színesen jönnek a világra. A guppik akváriumi tenyészváltozatai sokfélék.

Először csak a szebbnél szebb színváltozatok kitenyésztésére koncentráltak a tenyésztők, később már az úszók méretét és alakját is számításba vették.

A sárgás színű, hálózatos pikkelymintás változat már az as és es években megjelent. A pávafoltos guppi a vad egyedektől származik. A Barbados-guppiból alakították ki a kard- és lírafarkú variációkat, a trinidadiból pedig a legyező és fátyolfarkú törzseket. A Guyana-guppikból később orcidea-guppikat tenyésztettek ki. Azután megkezdődött a guppik nagymértékű "tömeggyártása", melynek eredménye többek között a kárminpiros, zöld, kék, hullámvonalas, zebrarajzolatú, kobramintás és fekete színváltozatok.

Az úszóforma mellé az úszószínezet megnevezése is társul. A test alapszíne és tarkázottsága alapján is megnevezik a törzseket. A pigmentszegény változatok közül megkülönböztetünk például blond szőkealbínó, gold arany tenyészguppikat. A sötét pigmentációjú variációk közé sorolják a kék, vörös, fekete és zöld egyedeket. A farokúszó típusok általában a következők: kerekfarkú roundtail kerekfarkú és zászlós hátúszójú Robson tűfarkú pintail.